Nyomtatás

Amennyiben a két nagy múltú megyei jogú város csapata ugyanezt a mérkőzést két évtizeddel ezelőtt játszotta volna le, akkor egészen rendkívüli és fantasztikus játékosokat láthattunk volna a pályán. A Zalaegerszegben Bojana Radulovicsot, aki 2000-ben és 2003-ban a világ legjobb kézilabdázója volt, vagy éppen Elena Golovkót, Zsohár Mónikát vagy a még ma is az NB-I/B ben védő Bődör Szilviát.

A nagykanizsaiaknál pedig olyanokat, mint Siti Bea, aki 1998-ban és 1999-ben Magyarország legjobb játékosa volt, aztán az olimpiai bronzérmes Németh Helgát, vagy a világbajnoki ezüstérmes és Európa-bajnok Siti Esztert.

20 évvel ezelőtt fogalom volt a magyar női kézilabda életben a zalaegerszegi Caola, majd pár évvel később a nagykanizsai Olajbányász.

A mostani zalaegerszegi rangadón is láthattunk egészen különleges játékosokat, hiszen ott volt a pályán a nagykanizsaiaknál a legendás átlövő Mátyás Auguszta, aki olimpiai bronzérmes és ötször volt (egyedülálló módon) Magyarországon az első osztályban gólkirály. De ott volt a pályán a megyei bajnokság góllövő listáját vezető Burghardt Viktória és testvére, a kiváló kapus Rozália.

Az Egerszegi KK csapatában pedig szerepelt a jobbszélső Balogh Beatrix, aki olimpiai ezüstérmes és 1997-ben az év játékosa volt hazánkban, de ott volt az a beállos Major Andrea is aki szintén játszott egykor a legendás zalaegerszegi Caolában és 2004-ben pedig a Hévíz legjobb játékosának választották.

Ilyen előzmények után szoros mérkőzésre lehetett számítani Zalaegerszegen.

A várakozásnak megfelelően rendkívül szoros volt az I. játékrész, felváltva vezettek a csapatok, vagy döntetlen volt sokszor az állás. (9-9,14-14). A nagykanizsaiak főleg átlövésekkel próbálkoztak , de az első 30 perc legjobbja Becze Tünde, az egerszegiek kapusa volt.
A félidő végén a hazaiak egy 3-0-s sorozata tovább nőhetett volna, de Balogh Beatrix időntúli hetesét Burghadt Rozália hárította. A félidőbeli különbség azonban döntőnek bizonyult a későbbiekben.