Nyomtatás

 

Micsoda ötven esztendő!!!

 

Nagykanizsa utóbbi ötven esztendejének női kosárlabdáját köszönthették, illetve ünnepelhették azok, akik szombaton ott voltak a Cserháti (Russay)-csarnok játékterén, vagy éppen lelátóján.

 

Nagykanizsa utóbbi ötven esztendejének női kosárlabdáját köszönthették, illetve ünnepelhették azok, akik szombaton ott voltak a Cserháti (Russay)-csarnok játékterén, vagy éppen lelátóján.

 

Volt mit ünnepelni és az ember csak kapkodta fejét, hiszen annyi helyi női kosaras legendát láthatott együtt térben és időben, mint talán korábban még soha. Az időpontválasztás nem volt véletlen, lévén gyakorlatilag pontosan ötven esztendeje annak, hogy az akkor még NVTE néven szereplő női kosárlabda-csapat a városból először feljutott a legfelső osztályba, no és főleg ne felejtsük, az ötletgazda, egykori kiváló kosaras, kinek kiléte a lenti sorokból derül majd ki, is kerek évforduló végett fújhatja el a születésnapi tortáján a gyertyát...


- Pécsi barátaimnak szoktam mondani, a valaha volt legjobb női kosárlabda-csapatban Iványi Dalmától Béres Tímeáig a helye többeknek biztos, de hogy Csúzli, tehát Gábor Erzsébet is ott van abban az ötösben, az is evidens - mondta el a korszak kiváló krónikása, dr. Iglódi Endre a köszöntőjében. - A szóban forgó és egy jeles időszakot nyitó legendás kanizsai együttes 1968 végén jutott fel az első osztályba és bizton állíthatom, hogy Hocz Erikától Erzsiig bezárólag az NB I talán legcsinosabb hölgykoszorúját alkották.


Természetesen Gábor Erzsébet szavait sem hagyhatjuk ki, aki másnap már éppen egy kosárlabda-meccs kellős közepén oszthatta meg gondolatait az eltelt kosaras fél évszázadról.


- Csodálatos este volt maga az ünnepség is, amúgy pedig csak azt tudom mondani, mindenkinek olyan ötvenévnyi munkát kívánok, mint amilyenben nekem lehetett részem, akár a játékos-, akár edzői pályámat veszem alapul - fogalmazott a nagykanizsai kosárlabda emblematikus alakja.


50eves kanizsai kosarS hogy kik voltak még konkrétan jelen az eltelt öt évtizedből? Nos, maradjunk annyiban, nem voltak kevesen, akiket például Székely Norbert, a női válogatott szövetségi kapitánya is köszönthetett, hiszen Székely-Horváth Zsuzsannától Kovács Magdolnán és Zsovár Orsolyán át Simonné Kránitz Editig sokan kosárlabdáztak a későbbi érákban is Nagykanizsán az NB I-ben.


- Tulajdonképpen az első és legfontosabb, hogy köszönetünket fejezzük ki Erzsiéknek a szervezésért, mert tényleg nagyon jó volt találkozni a régi csapattársakkal is – fűzte a fentiekhez Szabó Ilona (képünkön), aki történetesen a '80-as években pattogtatott a MÁV NTE színeiben. S hogy milyen a kosaras sors, a lelátóról mindezt figyelhette „Ica” leánya, Fuisz Viktória is, ő már a Kanizsai Vadmacskák színeiben a 2000-res években dobta a pontokat a legmagasabb honi osztályban, illetve utánpótlás válogatottként is szerepelhetett.


- A korábbi kanizsai korosztályos csapattársaimhoz hasonlóan büszke vagyok arra, hogy innen indultam és hálás vagyok korábbi trénereimnek, hogy mindig bíztak bennem és a legjobbat hozták ki belőlem – foglalta össze Viktória azon gondolatokat, melyeket minden bizonnyal a még fiatalabbak is elmondhatnak majd évekkel később, ha a kanizsai női kosárlabda szóba kerül.