Nyomtatás

50 éve történt

NB I-be jutott Nagykanizsa női kosárlabdacsapata.

Nagykanizsán elsősorban Solty Jenő, Russay Olivér, Kaczor Jenő és Szántó Zoltán kezdeményezésére nagyon erős kosárlabdacsapatok alakultak. A három évtizede elhunyt Szántó Zoltán nemcsak remek játékos és vezető, (Zala megyei Kosárlabda Szövetség elnöke volt) hanem kiváló edző is volt.

A férfiaknál nála kezdett játszani Szendrey S., Bojtos, Iglódi I., Fehér L., Béres és Radics. Közülük volt, aki NB I-ben dobogón végzett csapatban szerepelt később a fővárosban.

Aztán az 1960-as évek közepén - elsősorban a Dr. Mező Ferenc Gimnázium tanulói közül - nála kezdett Hocz, Széki, Bugár, Fraknói és Kaczor Jenő irányításával kiváló női kosárlabdacsapat körvonalazódott Nagykanizsán. 1967-ben két remek játékos - Tóth Erzsébet és Gábor Erzsébet - vezérletével az NB II-ben ezüstérmes lett a csapat, akadt olyan meccs amikor ketten együtt 70 pontot szórtak, de olyan is, amikor Gábor egyedül 54-et (Komárom ellen) pedig akkor még nem volt hárompontos dobás.

Egy évvel később pedig a város már teljesen kosárlázban égett, hiszen a vasút melletti csarnok vasárnap délelőttönként kicsinek bizonyult, a csapat pedig sorra nyerte a mérkőzéseit. Így érkezett az utolsó fordulóban november 26-án Kanizsára a Magyar Pamut csapata, az NVTE 108:27 (49:14)-es elképesztő arányban nyert ellene (Gábor 37 pont, Széki 18 pont.). A csapat így állt fel: Hágner, Magyar, Hocz, Gábor, Széki. Csere: Takács, Gregor, Bugár, Csaba. Az együttes nélkülözhetetlen tagja volt Izsák József szakosztály vezető, Csögör József intéző és Kaczor Jenő edző, valamint a 6. játékosnak számító lelkes közönség. Elképesztő ünneplés volt a 100. pontnál (Széki Zsuzsa szerezte) és a bajnoki aranyak átadásánál. /Ugyanakkor ünnepelte a ZTE labdarúgócsapata szintén az NB II-es bajnoki címet/.

Zala megyében a ZTE labdarúgó- és röplabdacsapatai előtt 1968-ban az év együttesének választották a NVTE női kosárlabda együttesét.

Külön kell szólni Gábor Erzsébetről, aki abban az évben a bajnoki meccseken 621 pontot dobott az NB II-ben és Zalában az év 2. legjobb (Vasvári Mária súlylökő mögött) sportolójának választották a Zalai Hírlap év végi szavazásán.

Következett a város történetében először az NB I.

Akkor nemhogy idegenlégiós, de még más városból érkező sem került a csapathoz, így változatlan kerettel – alig 20 év átlag életkorral - az első osztály legfiatalabb és legcsinosabb csapatával kezdtek a TFSE ellen.

A csapat erejét jól jellemzi, hogy 1969. február végén felkészülési meccsen idegenben 63:62-re legyőzték a Pécs együttesét (Magyar, Simon, Hocz, Széki, Gábor. Csere: Hágner, Gregor, Csaba, Bugár, Takács, Bíró, Kovács) . Gábor 32, Széki 17 pontot szerzett.

A diadalmenetnek köszönhetően március 29-én az Európa-bajnoki ezüstérmes Jugoszlávia játszott a Vasutas csarnokban és nyert 115:43-ra. (Gábor 14 pont).

Majd indult az NBI I. a TFSE ellen, de az már egy másik történet. Érdekesség, hogy éppen akkor változott az NVTE elnevezés MÁV NTE névre.

A fél évszázaddal ezelőtti kosárlabda nagykanizsai hősei sporttörténelmet írtak. Fellendült az utánpótlás képzése, a vasutas ifi csapat Kovács Magdolna vezérletével országos döntőbe jutott. A bajnokcsapat tagjai pedig Hocz Erikával és Gábor Erzsébettel – becenevén Csúzli - az élen hihetetlen népszerűségnek örvendtek a városban.

Később Széki Zsuzsa a BEAC NB I-es élcsapatában, Tóth Erzsébet Pécsett, Kovács Magdolna pedig egy későbbi korszak nagykanizsai vasutas együttesével, majd edzőként, miként Gábor Erzsébet is sikeres karriert élt meg. Aki látta Csaba Márta kétkezes távoli dobásait, Hágner Katalin félpályás sikeres pontot érő kísérleteit, Gábor ponterősségét, Hocz Erika centerjátékát, sohasem felejti a kanizsai bajnokokat, akik talán az 50. évforduló kapcsán ezen a cikken kívül is elismerést kapnak, valamint összejönnek 2018. november havában.