Nyomtatás

Amint azt előzetesen már tudni lehetett, a kiskanizsai drukkerek, főképp a klub utánpótlásából, szervezett keretek közé "terelték" szurkolásukat és már a találkozó előtt jó háromnegyed órával kurjongatásaiktól volt hangos az utca...

- Érlelődött már bennünk jó ideje, ez a derbi pedig jó alkalmat kínált arra, hogy felvonulhassunk és kieresszük hangunkat - fogalmazott a szervezők részéről a szintén piros-fekete arcfestéssel előálló Magyar Antal. - Nem tudom milyen komolysággal, de megkérdezték azért tőlem is a városban, hogy az UFC ellen szurkolunk? Mondtam, szó sincs erről, mi a Sáskának szurkolunk és ez a lényege az egésznek, azt pedig külön kértük, nehogy az ellenféllel foglalkozzon bárki is.

Füst mindenesetre szép mennyiségben került a légtérbe, amikor az Ultras Sáska zászló mögött vonulók elfoglalták helyüket, a nép pedig csak jött és jött a kiskanizsai Hunyadi térre. Régen látott ekkora tömeget a kiskanizsai focipálya, na.

Saskaultras17.05.07

- A végén még annyian leszünk, mint anno a Fradi elleni pályaavató alkalmával - summázta a meccs előtt tapasztaltakat egy, a kora alapján a régi idők fociját ismerő néző. Tegyük hozzá, majd' négy évtizede 2-3 ezer emberről szóltak a hírek...

A hangulatra persze most sem lehetett panasz, s ahogy Anti belekezdett, már éreztük is a rangadók egyedi hangulatát.

- Nézzétek, Zola (Boros Zoltán - a szerk.) nem is vállalta a játékot, hiába, tudja hogy kiskanizsai, de azt meg figyeljétek meg, Luki, Szabó Pisti, meg Martin is hogy fog küzdeni az UFC ellen - ebből tudhattuk meg, Lukács Istvánnak, Szabó Istvánnak és Pál Martinnak is más dimenziót jelentett a találkozó.

Az UFC mondhatni alaposan bekezdett, viszont éppen Szabó súlyos sérülést szenvedett az első félidőben, s jelzésértékű, hogy éppen a valóban csak csere UFC-s Boros Zoltán vállára támaszkodva kísérték be az öltözőbe. Az eset egy vétlen ütközés során következett be, persze pont talán a mezőny legkönnyebbje, a szintén kiskanizsai származású, "UFC-cséká" Rácz Szabolcs esett rá szerencsétlenül a térdére...

Akkor még nem jött vissza a Sáska-szimpatizánsok hangja a 0-1 után, ellenben a Sáskából Piecs László pontrúgásai jó néhányszor életveszélyesek voltak, hát persze, hogy ezek közül az egyik - már 0-2 után - meg is találta Mulasics Balázst, így a félidőre 1-2-vel fordultak a felek.

S mi történt a második félidőben? Először is a helyi folklórba nyerhettünk bepillantást, ahogy átsétáltunk a vendégoldalra...

- Soha nem felejtem, hogy egyszer a kislányom azzal jött haza az iskolából, hogy apa itt Kiskanizsán "gyütt-mentnek" neveztek - mondta az oldott hangulatban Németh Ferenc, az UFC Nagykanizsa Kiskanizsa "új részén" élő szakosztály-vezetője, de ezt tovább vesézni alig volt idő, hiszen...

... szintén egy pontrúgás, és másis 2-2. Persze ki más, mint Boros teremti le melegítés közben az alapvonalon túlról övéit, hogy mégis miért nem lehet jobban figyelni.

Jelentjük, csapattársai utána már jobban figyeltek, egyrészt bírták kondival, labda-biztosabbak is voltak, illetve beakadt Csáki József szép távolija, hogy az i-re a pontot Kulcsár Roland találata tegye fel. Az össznépi vélemény így hangzott: megérdemelten nyert az UFC, bár az öltözőfolyosón Szokol Pál, a Sáska-pálya büfése megjegyezte: "Azért a 2-3 jobban mutatott volna, de hát ez van..."

- Pali bá' így alakult, de azért jöttetek rendesen, kár hogy a csapatotoknak a Csács ellen múlt héten nem ment ennyire - hogy ez végszóként kitől hangzott el, talán nem is olyan fontos, aki kíváncsi rá, a szövegkörnyezetből és a fentebb már említett főszereplők közül alighanem kitalálja...